HUNGARIKUMOK GYŰJTEMÉNYE

Agrár – és Élelmiszergazdaság

 

- Tiszai halászlé -

 

 Ahogy a hortobágyi pásztorok a gulyással ajándékozták meg nemzetünket, úgy a halászok a halászlevével. Mindkettő a természettel összhangban élő, egyszerű ember étele.

A magyar halászlé lényege a hal, a hagyma és a paprika. Három csoportra osztjuk dunai halászlé, tiszai halászlé és a balatoni halászlé.

Kezdetben többféleképpen is készítették, míg a mai forma kialakult. Eleinte nem készítettek alaplevet, a halat valamint a vérét tették bele a vízbe és csak felhabzás után került bele a paprika és a hagyma.

A mai alap lé elkészítéséhez legjobb a vegyes, fehér hal, elsősorban a keszegfélék, amihez a ponty feje és farok része kerül. A megtisztított, kibelezett halak a felaprított hagymával és vízzel együtt kerülnek az edénybe, ahol a hús gerincről történő leválásáig főzik. A levét leszűrik, húsát átpasszírozzák, majd ebbe a sűrű lébe teszik a 3 cm vastagságú besózott halszeleteket, ha van tej vagy ikra az is belekerül. Vízzel felöntik, sóval és a pirospaprika felével ízesítik. Lassú tűzön óvatosan rázogatva főzik, majd befejezés előtt néhány perccel kerül bele a maradék pirospaprika, ami a végső ízt adja meg neki.

A Tisza halászlé Települési Értéktárba történő felvételét a halfogyasztás pozitív élettani hatásának, valamint az 1978-óta megrendezésre kerülő Tiszafüredi Halasnapoknak köszönhetjük, ahol főzőcsapatok  mutatják be halból készült ételeiket mind a zsűri, mind a halételt kedvelő vendégsereg előtt.

Az érték a Hungarikum törvény 114/2013. (IV. 16.) Kormányrendelet a magyar nemzeti értékek és hungarikumok gondozásáról III. sz. mellékletének Hungarikum Bizottsághoz történő felterjesztésével és elbírálása által került a Hungarikumok Gyűjteményébe.

 

MEGYEI ÉRTÉKTÁR

Kulturális örökség

 

- Tiszafüredi nyereg -

 

 Tiszafüred kisiparának leghíresebb, de helyben legkevésbé ismert ága. Már a 18. század elején elkülönített típusként („füredi módra készített”) tartották számon ezt a keleti típusú, magas kápájú fanyerget. A füredi nyereg szerkezetileg megegyezett a Habsburg huszárság szabályzatban rögzített nyergével, mely jelentős kormánymegrendelést biztosított. Virágkorát a 19. század második feléig élte. 15-20 nyerges-családnak nyújtott kiegészítő keresetet. Híre az ország határán is túlterjedt, korai magyar és külföldi történeti és statisztikai munkák, illetve testőrköltőink (Amade, Gvadányi) könyveiben, verseiben szerepel. A világ 34 országában a 18-19. században a könnyűlovasságot magyar mintára szerelték fel, ruházatát, fegyverzetét, vele együtt a jellegzetes nyeregtípust is átvették. A hadielőírások megváltozása, a közlekedési lehetőségek fejlődése a magyar használatból a 19. század végére kiszorította. Díszített és dísztelen változatai gyűjteményeink ritka darabjai. Szerencsére a helyi múzeumban minden gyűjteményükben lévő nyerget az állandó kiállításon meg lehet tekinteni, s a hozzá kapcsolódó ismeretterjesztő források is megvásárolhatók.

 

- Tiszafüredi fazekasság -

 

 Tiszafüred népművészeti vonatkozású kisiparának legismertebb ága a fazekasság, mely mind a mázas kerámiák, mind a fekete kerámiák gyártásában a 19. században kiváló minőségű és művészi darabokat gyártott. 40-50 km-es körzetben edényei igen népszerűek voltak. Karcolt vagy írókával rajzolt kecses madarai, virágbokrai és körzővel szerkesztett rozettái a környék katolikus és református lakosságának ízlését egyaránt kielégítették. Virágkorát a 19. század második felében élte. A múzeumok és műgyűjtők már a 20. század elejétől nagy becsben tartották miskakancsóit, butelláit és tálasedényeit. A népi iparművészet létrejöttében is jelentős szerepet játszott, motívumai a karcagi Kántor Sándor (az első Népművészet Mesterek egyike) keze alatt keltek új életre. Tiszafüreden napjainkban öt fazekas népi iparművész munkáin teljesedik ki a régi hagyomány, mely kiállítások, bemutatók és megvásárolható darabok révén él tovább, s egyúttal jelentős idegenforgalmi értéket is képvisel.

 

- Bőrműves Alkotóház -

 

A Bőrműves Alkotóházban az archaikus ősi kultúra motívum világát feldolgozó népművészek alkotnak, ahol a mesterek mellé beülve mások is megismerkedhetnek a bőrművesség alapjaival, ismereteket szerezhetnek a régen használt tárgyak elkészítése során alkalmazott technikáról. Az elkészült tárgyak a mai kor igényeit elégítik ki, magukon hordozva a könyvek lapjai, a múzeumok falai között megbúvó régmúlt emlékeit.

Az Alkotóház 2000-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség felé. Horváth Tibor Sándor a Népművészet mestere, Gránátalma díjas népi iparművész 1977 óta foglalkozik a bőrművességgel. Az Alkotóházban feleségével Horváthné Csanálosi Katalin Gránátalma díjas népi iparművésszel együtt alkotnak, és adják tovább tudásukat. A közel 50 m2-es műhelyben minden eszköz, kéziszerszám rendelkezésre áll az alkotáshoz, az ismeretszerzéshez. Itt az ide látogató turisták a mesterrel együtt dolgozva ismerkedhetnek a bőrművesség múltjával, és jelenével.

 

 

 

 

TELEPÜLÉSI ÉRTÉKTÁR

 

Épített környezet

 

- Pájer Antal költő, római katolikus pap -

 

1841. május 20-án született Makláron szegény polgár család harmadik gyermekeként. Édesanyja Fillér Anna, Édesapja Pájer János testvérei János és Katalin. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte majd az egri jezsuita gimnáziumba került ahonnan viselkedése miatt eltanácsolták, majd tanulmányait 1834-35-ös tanévekben a gyöngyösi ferences gimnáziumban az osztály egyik legjobb tanulójaként fejezte be. 1835-ben az egri szeminárium növendéke lett, az itt töltött idők formázták költővé, itt lett az önképzőkör aktív tagja ahol felolvasásokat tartott, verseket írt.

1842. július 26-án szentelték pappá. Költői rangjának köszönhetően 1844. december 2-án Pyrker érsek a főplébánia káplánjára nevezte ki.

Első versgyűjteménye 1847-ben Pesten jelent meg, ezt követő „ A nemzeti őrsereg dala” valamint az „ Induló” munkáiból kiderül, hogy az 1848-49-es szabadságharc őt sem hagyta hidegen, műveiben a haza védelmére buzdít.

Tiszabábolnára kerülése után szerelmi csalódás érte, amit a „Villámok” című gyűjteményében próbált feldolgozni. Csalódottságát, érzelmi törését az eltiport szabadságharc csak növelte ekkor írta meg az „ Európához” az  „ Imádság” és az  „1850” című drámai műveit. Depresszió kerítette  hatalmába, amiből úgy vélte csak a környezetváltozás segítené ki, így került 1851. augusztus 26-án Tiszafüredre. 1853. január 13-án elnyerte a plébánosi címet majd 1855. június 13-án a Tiszántúli Egyházkerület esperesévé választják. Közel 11 esztendőt töltött Tiszafüreden, ez idő alatt három versgyűjteménye jelent meg a „Villámok” a „Szent lant” és az „Orgonavirágok”, mind e mellett karitatív tevékenységet is folytatott iskola és kórház létesítésében tevékenykedett.

1860. január 6-án jelent meg legszebb máriás verse a „Himnusz a Szűz Máriához”, legmaradandóbb versének a „ Rongyos zsidó gyerek” című művét tekintik.

1861. március 29-én foglalta el a Jászapáti plébániát ahol teljesen haláláig 20 évig tevékenykedett.

 Mária, Mária, hajnali szép csillag!
Ha valahol fénylesz, mifelettünk csillogj,
Ránk ragyogjon orcád,
Kik könyörgünk hozzád,
Hogy legyen ajkaid fényes mosolygása
Régen várt hajnalunk piros hasadása.

(Himnusz a Szűz Máriához)

 

Természeti környezet, sport

 

- Kuttyogatás -

 

A kuttyogató elnevezésű halászszerszám a magyar nyelvterületen tájanként eltérő névváltozatban ismert a Duna és a Tisza mentén (puttyogató, buttyogató, futtyogató, bugyoktató). Harcsafogásra alkalmas segédeszköz. A harcsafogásnak ezen módja azonban a néprajzi szakirodalom szerint a Volgától a Dunáig már évezredek óta ismert lehetett. Így tehát ez egy eléggé elterjedt és ismert harcsafogásra használt halászszerszám és halfogási mód. Szilágyi Miklós szerint Szeged tágabb körzetében az eszköz legjellemzőbb elnevezése a „kuttyogató”, Csongrád-Szentes vonalától északra (pl. Tiszadorogma, Ároktő, Tiszakeszi) viszont leggyakrabban a „puttyogató” nevet hallani. Ugyanakkor, más gyűjtések szerint (pl. Almássy Károly, Papp Károly) a Közép-Tiszán, Tiszakesziben vagy Tokajban a „kuttyogató” is használatos. Érdekességként megjegyezhetjük, hogy környékünkön is, Tiszaörvényen vagy Abádszalókon az 1930-as évektől mindkét elnevezésre vonatkozóan vannak adatok. A Kiss Pál Múzeumba 1959-ben bekerült szerszámok neveként a „puttyogtató” szerepel a leltárkönyvekben. Ebben a névalakban jegyzi le Ecsedi István is.

Három szempontból kell a vidékünkre jellemző, illetve az itt leírtak szerint ismertté váló, táji sajátosságot hangsúlyozni. Egyrészt Szilágyi közlése nyomán, illetve a Kiss Pál Múzeumba bekerült „puttyogatók” tanúsága szerint ki kell emelni a „puttyogató” fa (a „butyka”) formájának tiszai jellegzetességét. Ez egy egyenes vagy enyhén ívelt állású, 35-40 cm-es. lapos, forgórészen hengeres kiképzésű, a másik végén elkeskenyedő és ovális alakú, 3-4 cm-nyi átmérőjű talpban, fejben vagy tányérban végződő, fából faragott vagy esztergált készség, amellyel a harcsát hívogató hangot lehet „előállítani”. Oly módon, hogy az evezés nélkül a vízen ereszkedő, ladikban ülő, egyedül dolgozó halász egyik kezével marokra fogta a puttyogató nyelét, s hátrafelé rézsúton kétszer-háromszor (mások szerit ötször-hatszor) megütötte a vizet, majd várakozott, s közben a horgot az ütések szüneteiben le-fel mozgatta. Az ütések nyomán keletkező jellegzetes hang csalogatta a harcsát elő, amely a vízben le-fel mozgó csalira kapott.

A másik, itt leírt sajátosság a halászszerszám fontos része a horog és a zsinórzat, illetve annak Tiszaörvényen gyűjtött, a legalaposabban megfigyelt jellemzője. A horog kovácsolt vasból készült, vastag zsinórra volt kötve. A zsinór 4-5 m, de 8-10 m hosszú is lehetett. Az utolsó 1 méter végén van a horog (olykor két horog), majd fölötte 10 cm-től a 90-100 cm-nyi szakaszon 9-10 db ólmot vertek. Más vidéken több vagy kevesebb ólom kerülhetett a zsinórra. A zsinórt a vízmélység feléig-kétharmadáig is leengedték és lótetűt használtak csalinak. A Közép-Tiszán, Tiszaörvény térségében leírt módszer további jellegzetessége volt még, hogy a horog fölött 5 cm-re a zsinórra csíkokra vágott piros rongyot (máshol bőrsallangot) kötöttek, amely a zsinór mozgatásakor csalogatóan hullámzott a vízben.

A puttyogatás ideje a nyár volt, amikor a szilva kékülni kezd, egészen őszig. Szélcsendes legyen az idő, mert különben a puttyogatás nem hallatszik. Csendes estéken a horgász kievez a vízre, a horgot felcsalizza, és több méter mélyre leereszti. Könyöktől csapnak a vízre, aztán csuklóból hátravágnak, ettől egy jellegzetes buttyanó („buty-puty-kuty”) hang keletkezik, mely a harcsa figyelmét felkelti, s az a fel-le emelgetett horogra csap. A hang élességét a deszka vékonyításával lehetett „behangolni”. A módszert csak a horgászok használják.

 

- Tiszavirágzás -

 

A biológiai rendszertan (Taxonomia) ezt az élőlényt az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsén és a rovarok (Insecta) osztályán belül a kérészek (Ephemeroptera) rendjébe sorolja. Ez a csoport körülbelül 2000 fajt számlál, melyek elterjedése a mérsékelt éghajlati övezetbe esik. A legnagyobb és tán legszebb európai kérész a tiszavirág (Palingenialongicauda): a hím testhossza 25-35 mm, a nőstényé 27-38 mm. Ehhez jön még a fonál alakú, páros farokfüggelék (ami az egyensúlyozásban és a repülés biztonságosabbá tételében játszik szerepet): a hímé 6-8 cm, a nőstényé 3 cm hosszú. Kevés helyen, de ott nagy tömegben fordul elő. Nála gyakoribb (Közép-Európa minden nagy folyójában megtalálható), de kisebb (hím 10-12 mm, nőstény 15-18 mm) a dunavirág(Polimitarcisvirgo).

A rend latin nevében az efemer (=röpke, tűnő, múlandó, átmeneti) szót találjuk, ami az úgynevezett „kérészéletűségre” utal (ez a szó a görög efemerosz [=egynapi] szóból ered, ami az epi[-ra] és hemera [nap] szavak összetétele). Rövid életük azonban csak látszólagos: élettartamuk 99%-a rejtve marad előttünk, hiszen ezt az időt (2-3 évet) mint lárvák, úgynevezett nimfák az iszapban, illetve a vízben töltik el. A kifejlett rovarok, az imágók élete azonban valóban rövid, a tiszavirág szerelmi mámora csak 2-5 óráig tart. Néhány kérészfaj tovább is élhet: a tarka kérész (Ephemeravugata) ivari élete 2-3 napig is eltarthat, az elevenszülő kérész (Cloëondipterum) nőstényei pedig 10-14 napig is elélnek, bár a hím csupán 4-5 órát él.

A Tisza jelképe a faroknyúlványával együtt 10 centimétert is meghaladó tiszavirág. Évszázada még kontinensünk más folyóiban is élt, de napjainkban már csupán a Tiszában és annak néhány mellékfolyójában található. Lárvái 3 éven át fejlődnek a mederfenéken, míg egyszer csak egy napfordulóhoz közeli nyári estén valamiféle ismeretlen vezényszónak engedelmeskedve csapatosan a felszínre emelkednek. Itt lárvabőrüktől megszabadulva lepkeszerű, repülni képes lényekké alakulnak, s megkezdik mindössze néhány órára szabott, de annál tartalmasabb szárazföldi életüket. A párt kereső kérészek ilyenkor, mint szélsodorta virágszirmok kavarognak a folyó felett. Erre mondjuk mi, hogy virágzik a Tisza.

A külső szemlélő számára csodálatos látvány a rajzás, de a résztvevők számára igencsak kockázatos, hiszen a víz színén vedlő és felette repülő rovarok ízletes táplálékot jelentenek a halak és madarak számára.

A víz mélyén éveken át várt felszíni randevúra a hosszabb fartoldalékkal rendelkező hímek érkeznek előbb. Nekik, ellentétben a nőstényekkel, a felszíni átalakulást követően a parton egy újabb vedlésen is át kell esniük ahhoz, hogy képessé váljanak a megtermékenyítésre. A nászrepülés, amelynek során a párzás lezajlik, a folyás irányával szemben történik. Ennek köszönhetően a nőstények által vízbe hullatott és a víz által lefelé sodródó peték gyakorlatilag ugyanazon a mederszakaszon tapadnak meg, ahol korábban a szülők éltek, így biztosítva az alkalmas élőhelyek népességének folyamatos fenntartását. A szaporodás befejeztével véget ér a kérészek élete. Testük anyagai újból bekapcsolódnak a természet nagy körforgásába, a meder mélyén fejlődő utódoknak köszönhetően pedig, amikor elérkezik az ideje, újra és újra kivirágzik a Tisza.

 

Kulturális örökség

 

- Tiszafüredi Ifjúsági Fúvószenekar -

 

 A fúvószenekar 1985-ben alakult a tiszafüredi Fekete László Zeneiskola néhány növendékéből. Megalakításához Szúnyogh József és Balla Tibor tanár urak nevei fűződnek. A zeneiskola életében mérföldkőnek számító együttes 1987 februárjában vette fel a “Tiszafüredi Ifjúsági Fúvószenekar” nevet. A karmester Balla Tibor tanár úr volt egészen 2013 januárjáig. Vezetésével az együttes több alkalommal ért el helyezést országos, illetve nemzetközi versenyeken, fesztiválokon, és zenekari találkozókon, szinte minden évben utazást szervezett Európa számos országába. 2014 szeptemberétől a vezető Kerekes András. Az együttes legfrissebb eredményei a 2015. április 11-én megrendezett „Vl. Fúvószenekari Találkozó és Minősítő Versenyen”, „D” kategóriában elért kiemelt arany minősítés, és a „46. Debreceni Virágkarneválon” való részvétel.

 

- Városháza -

 

 Ez az épület korábban a Keresztszeghy Bernáth család egyik tagjának, Bernáth Demeternek a kúriája volt. Az ő lányát, Bernáth Máriát vette feleségül 1854 februárjában Kiss Pál (1809-1867) honvédtábornok és a család itt élt a tábornok haláláig. Később az ingatlant a városi közösség megvásárolta és itt alakította ki igazgatási székházát. A tiszafüredi képviselő-testület 1894-95 folyamán, másodszori próbálkozás után választotta ki az épület tervezőjét, ifjú Bobula Jánost (1871-1922). A fiatal budapesti építész a nagyhírű, szlovák származású budapesti építész, idősebb Bobula János (1844-1903) fiaként megfelelő referenciákkal rendelkezett. A tiszafüredi Városháza épületén a régi és az új találkozása jól nyomon követhető. Jól látható abban is, ahogyan a historizmusra jellemző szerkezeti, stiláris kötöttségek és meghatározottságok az új törekvéseket tükröző váratlan, szabadabban értelmezett megoldásokkal ötvöződnek.

Ilyen például a parkra néző főhomlokzat, az emeletes városháza utcai homlokzata, amely a földszinten 3-3-3 tengelyű, az emeleten viszont ettől részben eltérő, 3-1-3 tagozódású. Ezt még inkább kiemeli, hogy az előreugró rész, az úgynevezett középrizalit a földszinten hármas, az emeleten a hatalmas, többszárnyú ablak révén egyes tagozódású. Ennek eredménye, hogy a középrizalit mértéktartóan hangsúlyos, ugyanakkor meglehetősen egyedi megjelenésű. Fő eleme a homlokzatot tagoló áttört nyílású emeleti erkély, illetve a homlokzatot záró, mellvéd- szerű felfalazás, az attika. Mindkettő a historizmus szép megnyilvánulása. Az épület főhomlokzatát, illetve a középrizalitot két-két oldalt, teljes magasságban  tagolják a falból kiugró pillérek, az úgynevezett pilaszterek. Ezek a pilaszterek, továbbá a földszint íves árkádnyílásai kváderes technikával ágyazódnak az épület szerkezetébe. Ez a megoldás az egész épület minden nyílására, azok keretezésére is jellemző. Éppen ebből következik, hogy a nyílások rendje és kiképzése változatos, könnyed, szinte játékos, amely a historizmusból építkező, ám mégis újszerű megoldás.

Az épület két szélén a falszerkezetnél, az árkád-, ablak- és ajtónyílásoknál, illetve a középrizalitnál eredetileg gyöngyössolymosivöröskő felrakások tagolták a földszinti és emeleti homlokzatot (ezt a 2015-ös felújításkor csak részben állították helyre, mivel több helyen világos színezést kapott).

A homlokzat célszerű tagoltságát, harmonikusságát a földszinten az árkádsor nyílásrendje, illetve maga az árkádkiképzés ugyanakkor az új stílusokra jellemző módon teszi feltűnővé. A három-három szélső árkádnyílás íve barokk-jellegű, a középrizalit két szélső árkádíve, illetve az árkád oldalbejáratának íve inkább játékosan felfelé törő, amely nyilvánvalóan eltér a középső, főbejárati árkádnyílás ívétől. A neobarokk és a neogótika szándékolt keveredése itt tehát oly módon megy végbe, amely a korábbi kötött formák szabadabb alkalmazásával már önmagában is az új stílusok alkotó értelmezését adja.

Különlegesség a tetőszerkezet, amely többféle módon tagolt. A két oldalsó szárny tetőzete kevésbé meredek, a középtengely fölötti tetőszerkezet viszont meredekebb hajlásszögű. A korabeli új törekvések legjellemzőbbje viszont minden bizonnyal a tetőszerkezetbe épített fatorony, amely kétség kívül a legnyilvánvalóbb jele az újítókedv megnyilvánulásának.

Az épület Barna Ignác építési vállalkozó kivitelezésében 1896 júliusára készült el. Az első képviselő-testületi közgyűlést az új díszteremben augusztus 16-án tartották. Az új székház ünnepélyes felavatására 1896. szeptember 12-én, a helyi Millenniumi ünnepségek keretében került sor.

 

- Vackor Varroda -

 

A Vackor Varrodát 2003. január 7.-én alapították Tiszafüreden a Művelődési Központ kiscsoportjaként. Applikált, textil és egyéb más anyagok felhasználásával készítenek játékokat, bábokat, műtárgyakat. Az első kiállításra 2004-ben került sor, Erdei iskola, Vackor varroda babái címmel. A csoport 2006-ban kezdett el használni háttereket, melyek applikációval, rátétes technikával készültek. 2007-ben bemutatták Petőfi Sándor-János vitéz című alkotásukat, mellyel nagy sikert értek el a felnőttek és gyerekek körében egyaránt.

2008-ban Fazekas Mihály Ludas Matyi című művével remekeltek. 2009-ben Waldorf babákat kezdtek készíteni, melyekkel a gyerekek kreativitását, képzelő erejét segítettek fejleszteni. A kiállítás címe: Négy évszak babái volt, mely kiállítás hatására megalakult a Szent Imre Iskola Bóbita báb csoportja,ami a mai napig eredményesen működik. 2010-ben a Honfoglalás című kiállítás hozott a csoportnak sikereket. Tiszafüred városától 2011-ben munkásságukért megkapták a „Tiszafüredért” nevű díjat. 2014-ben a „Tiszafüredi kismesterségek a századfordulón”című kiállítással képviselték Tiszafüredet a „Füred” nevű települések kaposfüredi kiállításán. 2013-ban Arany János- Toldi című művét mutatták be, szintén nagy sikerrel. 2014-ben a Mesék Mátyás királyról című kiállítás keretein belül 3 mesét dolgoztak fel: Az igazmondó juhász, A kolozsvári bíró és a Mátyás király Gömörben című alkotásokat, melyekből kisfilmet készítettek a kiállítást látogató gyermekek számára. A Magyar Kézművesekért Alapítvány „Betlehemi jászol” nevű pályázatán 3 alkalommal is szép sikereket értek el. Munkáikkal állandó résztvevői a Földművelésügyi Minisztériumban és a Vajdahunyad várában szervezett kiállításoknak, ahonnan rendszeresen, kiváló minősítést szereznek. Fontos szerepük van a fejlesztő pedagógiában, bizonyos fejlődésben gondot hordozó gyermekekkel való foglalkozásban.

A város intézményeiben rendszeresen megtekinthetőek a kiállításaik.

 

- Református templom -

 

Tiszafüred Református temploma településünk egyik legrégebbi épülete. Valószínűleg még a középkorban a tatárjárás előtt épült, még a XIII. században. Erre utal a déli fal egy részének román kori stílusa illetve kelet-nyugati tájolása is. A református vallás, és így a templom is jelentős szerepet töltött be a település életében. Hiszen az 1552-őt követő török megszállás időszakában, reformátusvallású lett a település, többször elnépesedett, az 1720-as években, már csak református vallású lakosok éltek itt. Vélhetően 1738-ban épült fel a torony két legalsó szintje, hisz félköríves záródású bejárat fölötti homlokzat, első két szintjének ablakai és oldal lévő vak ablakai teljesen azonos stílusjegyeket viselnek. Később, talán 1770-71 táján készült a torony harmadik szintje a harangház, melynek mindegyik oldalán félköríves záródású ablak található. a Negyedik szint későbbi felemelés következménye. Fölötte a körüljáró helyezkedik el. az Ötödik szint kb. 1 méterrel ugrik vissza a negyedik szinttől.  Itt is elhelyeztek egy órapárkányt,mely fölött alacsony kupola látható. A kelet-nyugati tájolású hajó déli oldalának közepén és a keleti végén egy-egy bejárati előcsarnokot találunk. A déli előcsarnokból vezet fel a lépcső a szószékre. A Donga boltozatú 12×35 méteres belső térben két karzat van. A torony felőli karzaton helyezték el az orgonát,melyet 1869-ben adományozott az egyházközösségnek Nemes BilkeiLipcsey Imréné Kövi-Ján Ludovika. Három harangja van a templomban az 1595-ös, és a 950 kg-os harang 1925-ben a legkisebb 842 kg-os pedig 1968-ban készült. A templom a 2002-es évben végzett felújításokat követően nyerte el mai állapotát.

 

- Római Katolikus templom -

 

A tiszafüredi katolikus templom, kiemelkedő történelmi épülete városunknak. A templom 1822 és 1827 között épült klasszicista stílusban. Az 1785-ben vályogból emelt, nádfedéllel ellátott kis templom szűknek bizonyult, állaga megromlott, falai 1816 körül megrepedeztek. A hívek új templom építését kezdeményezték. Miután 1817-ben Bulyovszky József csendbiztos adományt ajánlott, Fischer István egri érsek 1821-ben Zwenger József egri építőmesterrel kidolgoztatta az új templom terveit.1822-ben lerakták annak alapjait, építését azonban pénz- és anyaghiány miatt csak 1827-ben tudták befejezni. Az építkezés Fischer érsek költségén, Frimm János egri kanonok és Kelemen István plébános anyagi hozzájárulásával történt. A Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet Balkay Pál festette. A templomot 1939-ben kibővítették, íves szentélye 1940-ben készült. Hajója négy cseh boltszakaszos. A homlokzatból félig előugró torony, óraíves párkánnyal ellátott. A tornyot és a falakat falpillérek tagolják. Belül a karzatot hármas árkádív tartja.

 

- A tiszafüredi Ezredéves Emlékoszlop -

 

A tiszafüredi Évezredes Emlékoszlopot a magyar honfoglalás 1000. évfordulóján, a millenniumi ünnepségek keretében avatták fel 1896-ban.

Az emlékmű több szempontból is figyelmet érdemlő objektum. Egyrészt utal a honfoglaló vezérek Tiszafüred környéki hadmozdulataira. Így igen ritka emlékhely, mivel a honfoglalást felidéző, a Millennium alkalmából emelt építmény vagy emlékhely legközelebb Szabolcsban, illetve Ópusztaszeren található. Abból a megfontolásból is érdekes, hogy ez az építmény volt Tiszafüred első közterületen emelet emlékműve, amely úgy valósult meg, hogy kiindulópontja lett az egykori Vásártér- a mai Kossuth tér- rendezésének. Az emlékoszlop képzőművészeti szempontból nem tekinthető ugyan kiemelkedő alkotásnak, ám az azt létrehozó, nagyhírű budapesti Gerenday Béla (1863-1936) kőfaragó, szobrász számon tartott munkája.

Megjegyzésre érdemes, hogy az oszlop egyik oldalán lévő márványlapon egy tiszafüredi származású ember, Lipcsey Ádám (1964-1910) ez alkalomra írott, klasszikus, időmértékes verse olvasható.

 

 - Nagyné Török Zsóka tiszafüredi fazekas népi iparművész munkássága -

 

Nagyné Török Zsóka Jászfényszarun született, de fazekas népi iparművészként Tiszafüreden szerzett magának hazai és külföldi ismertséget. Karcagi tanuló, majd tiszafüredi gyakorló éveket követően 1998-ban nyitott műhelyt Tiszafüreden. Munkái révén főleg a tiszafüredi fazekas hagyományok ápolásán fáradozik, ám ezt a gazdag hagyatékot saját művészi ízlése szerint értelmezi, és így egyéni stílus-, forma- és díszítményvilág kialakítására törekszik. Ma már a Közép-Tiszavidék, az Alföld más, hajdani fazekas központjainak (Mezőcsát, illetve mezőtúr és Hódmezővásárhely) emlékanyagából is szívesen választ. Műhelye egyben bemutatóhely is, ahol a korong mellett bárki kipróbálhatja ügyességét.

2001 óta népi iparművész, de 1997 óta vesz részt egyéni lés csoportos kiállításokon, pályázatokon, hazai és nemzetközi bemutatókon, itthon és külföldön egyaránt. Ezen alkalmakkor számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el unkásságát. Nagyné Török Zsóka egyebek mellett tagja a Nagykunsági Népművészek Egyesületének és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesületnek.

 

- Szűcs Imre fazekas népi iparművész, a Népművészet mestere munkássága -

 

A tiszafüredi fazekasság ma élő legjelesebb képviselője Szűcs Imre Karcagon született. Ott is tanulta a szakmát, Kántor Sándor hírneves fazekasmester műhelyében. Szűcs Imre így valójában Karcagról visszahozta, „hazahozta Füredre” a tiszafüredi fazekasságot, mivel- az időközben Tiszafüredre települt szüleihez visszatérve- ő is Tiszafüredre költözött, ahol 1972-ben önálló műhelyt hozott létre. Önállósulva a tiszafüredi és a mezőcsáti hagyományokra támaszkodó, írókázott motívumvilágot éltette tovább. Szűcs Imre munkássága az 1970-es évek végére érte el a más fazekasokéhoz nem hasonlítható forma- és színvilágot. A karcolt és a zöld-fekete virág- és madárkompozíciók újszerű megoldást jelentettek. Ezzel a tiszafüredi fazekasság korábbi színesebb, csontszínű, -téglapiros – sötétbarna (vagy fekete) – zöld színvilágát kevesebb színre egyszerűsítve hozott újítást, megteremtve a Szűcs Imrére jellemző szín- és kompozíciós világot. Tevékenységét folyamatos újítókedvvel folytatja, munkásságát igen sok szakmai és közéleti elismerés kíséri.

Szűcs Imre rendszeresen kiállító népi iparművész, évi hat-nyolc önálló és számos csoportos kiállítás résztvevője. ennek nyomán ma már 100 fölött van azon kiállítások, bemutatók száma, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek Szűcs Imre tevékenységével. Munkáiban a hazai közönség mellett Bécs, Berlin, Szófia, Észak-Franciaország néhány városának és a Kárpát-medence magyarlakta vidékeinek polgárai is gyönyörködhetett.

Tagja a Nagykunsági Népművészek Egyesületének és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesületnek.

Szűcs Imrének a tevékenysége a népi hazsnálati tárgyak emlékének megőrzése, a népművészet ápolása és művelése terén országosan is kiemelkedő jelentőségű alkotó.

 

- a tiszafüredi miskakancsó -

 

Ólommázas cserépkancsó, emberfejű, süveges borosedény. A süveg alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta. Egyetlen függőleges füle van. Jellegzetes dísze a hasán lévő domborműves kígyó és sujtássor. Karcolt és festett minta is előfordul ugyanazon a darabon. Felirata rendszerint a füle alatt van. A miska boroskancsó magassága általában 30 cm. Alapszíne: csontszín, csákója legfelül zöld, többi része fekete. Az arcon piros pettyek, festett hajjal, bajusszal és szemöldökkel. Mindkét oldalon plasztikus vízkötés található. Az ábrázolásokon bajuszos, csákós, huszárruhás férfialakként jelentették meg (Mária Terézia korabeli verbunkos huszár). A huszárságot nem véletlenül azonosították a magyarsággal, a vitézséggel, a magyar virtussal. A miskakancsó gyakori kiegészítője a kígyó, amely sok borosedény díszítésében megtalálható. A kígyó a hiedelem szerint speciális tudású állat, mely örök élettel bír, így kívánnak a kancsó tulajdonosának hosszú életet. Sok fazekas szerint a kígyó a gyógyítás jelképe. A kígyó szerintük azt jelképezi, hogy a bor orvosság, egészség. Nagyon ritka a kígyó nélkülimiska. Van, amikor a kígyó a fülre kerül, és előre a vízkötés. A kígyó és a vízkötés között mindkét oldalon szárból kiinduló hármas tagozatú inda, rozetta található. A testen előfordul még karcolt geometrikus díszítmény, és írókás vagy karcolt felirat: évszám és szöveg. Hátul a fül és a vízkötés közötti részen hullámos szár fut, melyen különböző virágminták lehetnek. Fülén folyódísz, mely a szövegrészig megy. A díszítmények elrendezése minden darabon más és más. Különös, öszvérszerű tárgyak ezek: felül szobrok, alul italos edények, amelyek egészen kiválóan visszaadják az emberi test arányait. Elnevezése a Mihály név becézéséből jön („miska”), előfordul „Boros Miska”, „Korhely Miska”, „Szomjas Miska”, „Bortigyon Miska” változatban, de bizonyos vidékeken jancsikancsónak becézték.

 

- Tiszafüred Város I. világháborús hősi emlékműve -

 

Tiszafüred I. világháborús hősi emlékműve a város- időrendet tekintve- második köztéri emlékműve, melyet eredetileg 1929. december 1-jén avattak fel a világháborúban elesett 243 tiszafüredi hősi halott emlékére. A ruskicai márványból készült obeliszk a budapesti Kulatár Kőipari Részvénytársaság kivitelezésében, az oszlopon elhelyezett, több mint 100 kg-os főnix-/vagy turulmadár eredetileg Füredi Richard szobrászművész alkotásaként valósult meg. Az emlékmű bronzmadarát máig tisztázatlan körülmények között, az 1950-es évek legelején, nyilvánvalóan politikai okokból eltávolították. Ennek visszaállítására csak hosszú évtizedekkel később, elsősorban polgári kezdeményezésre került sor, amikor Györfi Sándor karcagi szobrászművész a Tiszafüredi Béke téri I. Világháborús Emlékműért Alapítvány kezdeményezésére újraalkotta a madáralakot és az emlékművet 2009. július 11-én újraavatták.

 

Muzeális intézmény

 

- Kiss Pál Múzeum -

 

 A Kiss Pál Múzeum jogelődjének számító Tiszafüred Vidéki Régészeti Egyletet 1877-ben alapították, így a mai múzeum, hazánk ötödik legrégebbi vidéki gyűjteménye. A XX. század közepén egyletből államilag fenntartott intézménnyé alakult, majd új helyre, a város egyik legszebb műemlék-épületébe, a korábbi Lipcsey-kúriába költözött. Az 1950-es évektől folyamatosan megújuló közgyűjtemény ma, a megyei és országos múzeumi hálózat elismert tagja. Gyűjtőterülete 13 környékbeli településre, négy gyűjtőkörre – néprajz, helytörténet, természettudomány és képzőművészet – terjed ki. Ezzel a Tisza-tó vidékének legfontosabb muzeális intézménye. Mind az intézmény, mind pedig az azt befogadó épület Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik jelentős építészeti és kultúrtörténeti értéke.

 

Muzeális kiállítóhely

 

- Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház -

 

Tiszafüred hagyományos, halmazos, zeg-zugos jellegű településrészén áll a Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház, a Malom utca 14. számú telken. 1975-ben nyilvánították népi műemlékké.

1980-ban jött létre a Tájház, amely időszakos nyitva tartásával Tiszafürednek és környékének egyik érdekes és fontos muzeális kiállítóhelye. Ennek a XIX. század közepén épült háznak a lakói ugyanis a Nyúzó-fazekasok, – apa és fia – voltak. Az idősebb és ifjabb Nyúzó Gáspár a híres füredi fazekasság jeles képviselői voltak. A nagyhírű mesterség és az ismert fazekas-dinasztia örökségének állít emléket ez a ház, amely eredeti környezetében mutatja be az egykori fazekasmesterek élet- és munkakörülményeit. Az épület és az intézmény ily módon számottevő építészeti és kultúrtörténeti értéket képvisel.

 

Ipari és műszaki megoldások

 

- Jármű modellek-régi kocsik, hintók, szekerek hű, kicsinyített másai -

 

A modelleket Kovács István Tiszaroffi származású mester saját kezűleg készítette, illetve jelenleg is készíti. Az első alkotás 1982-ben készült el. A homokfutó kocsi műszaki és kivitelezési teve 1996-ban megjelent az ezermester folyóiratban is. Minden alkotás az eredeti pontos mása, 1:10 méretarányban, azzal a céllal, hogy ezek a modellek megőrizhessék a régmúlt emlékeit. Minden alkatrészük egyedileg, kézi munkával készült fémből, fából, textilből, bőrből stb. mint az eredeti járművön. Legtöbbször az elkészítetéshez szükséges szerszám is saját gyártmány. A mobilitás megőrzéséhez, az eredeti működésminiatűr modellezéséhez egyedi megoldások kigondolására, a megfelelő anyag megtalálására is szükség van. Van olyan hintó modell, amely több mint 1200 alkatrészből áll. A megmunkálás során többféle népi mesterség alapvető ismeretére, szakmai fogásának alkalmazására kerül sor. Pl.: kovács, kerékgyártó, szíjgyártó, fafaragó, bőrműves stb...Egyedi megoldással készült az ülések kárpitozása, a gyászhintó díszítése is.

A modellek közül már 10 darabot az iparkamara minősítő szakértői bizottsága iparművészeti alkotásnak minősített.