Tiszafüred Jász-Nagykun-Szolnok megye legészakibb pontján, a Tisza-tó mellett, a Tiszafüred-Kunhegyesi-sík, a Hortobágy, a Heves- és a Borsodi-ártér határán fekszik. A város a Tisza-tavi régió legnagyobb települése és idegenforgalmi központja, a Tisza-tó fővárosa.

Története:

A terület már a neolitikum korában, ie. 4500-4400 körül is lakott volt. A város nevét a forrásmunkák 1273-ban említik először Fyred Villa néven, mely a nagyváradi püspök halászfaluja volt. Tiszafüred településrésze, Örvény ebben az időszakban nagy jelentőséggel bírt.

A tiszai halászat kiemelkedő központja volt, és az itt működő rév tette lehetővé a folyón való átkelést. A török időkben a térség többször is lakatlanná vált. 1744-ben Mária Teréziától mezővárosi rangot kapott. Az 1833-ban megépült első állandó jellegű fahíd ugrásszerűen növelte az átkelőhely jelentőségét, országos jelentőséget adott a városnak. A település fejlődését a későbbiekben alapvetően befolyásolta, hogy Tokaj, Szolnok és Szeged mellett ez volt az egyedüli biztos átkelési lehetőség a folyón.

A település fejlődésének kiemelkedő korszaka volt az 1848-49-es szabadságharc. Eger osztrák kézre kerülését követően a település rövid időre Heves és Külső-Szolnok vármegye székhelye lett. A Lipcsey-kúria (melyben ma a Kispál Múzeum működik) hónapokig a szabadságharc hadseregének főhadiszállása volt. Itt történt a híres tiszti lázadás, és innen indult a dicsőséges tavaszi hadjárat.

1849-ben hosszabb időt töltött a városban Kossuth Lajos, a szabadságharc szellemi vezére is. Ezen kor emlékét Tiszafüred lakossága ma is híven őrzi. Az 1876-os megyerendezés során Heves és Külső-Szolnok vármegye kettévált, s a település földrajzi elhelyezkedése miatta Heves vármegyéhez került. 1886-ban a Tiszafüredi járás székhelye lett, e szerepét 1983-ig, a járások megszűnéséig megőrizte.

Az 1891-ben kezdődött vasútépítés nagy lendületet adott a település polgári fejlődésének és iparosodásának, mely fejlődés az első világháború idején megtorpant. Az 1950-es megyerendezés során a település Szolnok megyéhez került. A szocialista iparfejlesztés újabb lendületet adott fejlődésének. Ebben az időszakban létesült a  hajó- és darugyár, az alumíniumgyár és a gyógyszercsomagoló.

1984-ben Tiszafüred visszakapta egykori városi jogállását. Ebben az időszakban alakult ki a város új peremkerülete, Kócsújfalu is. A belvárostól 16 kilométerre keletre, a hortobágyi pusztán található településrész története az ötvenes években kezdődött, amikor az Állami Gazdaság dolgozói számára új települést építettek. Tiszafüred-Kócsújfalu azonban a szocialista rezsim bűneinek egyik szimbólumává vált az elmúlt években, ugyanis a diktatúra éveiben a Hortobágyra telepítették ki az “osztályidegen elemeket”, megteremtve ezzel a magyar Gulágot.

A Górés-, Borsós-, Árkus-major környékbeli tanyák őrzik ennek emlékeit.

Tiszaörvény

Tiszaörvény a Tisza partján elhelyezkedő Árpád-kori település, melyet 1417-ben és 1494-ben is, az egri püspökség birtokai között tüntették fel.  Vámszedési joggal és külön hajóval rendelkezett, mely a Tisza áradásakor fontos szerepet játszott a közlekedés fenntartásában.

Szent Anna templom

Az 1552 évi adóösszeírásban 4 portát jegyeztek be az egri püspök birtokaként, majd az 1564-es adóösszeírásban már 12 portával szerepelt, 1612-ben pedig Mező János és Török Bálint birtokaként tűntették fel.

1693-ban Török Ferenc és Rácz Péter tulajdona volt, majd visszakerült az egri püspökség birtokai közé.

1804-ben, a kassai káptalan birtoka lett.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt, 1849. július 27-én Korponay ezredes csapata és az oroszok a település közelében csaptak össze, melynek következtében az orosz hadsereg átkelt a Tiszán.

Később amikor a Lővey testvérek bérelték a Heves megyei tiszai halászatot a tiszafüred-vidéki  halászat központjává vált.

A kassai káptalan birtokán lévő régi község és régi templom romjai még a 20. század elején is láthatók voltak Örvény határában.

1910-ben 696 magyar lakos volt nyilvántartva melyből 657 fő római katolikus, 36 református volt.

1950-ig Heves vármegye tartozott, azóta pedig Szolnok illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez. A Tiszafüredi járáshoz tartozott.

Szabics kikötő

1903-ig Örvény vagy Tisza-Örvény volt a neve, a községnevek törzskönyvezése folyamán hivatalos neve Örvény lett 1951-től hívták Tiszaörvénynek majd 1966-ban csatolták Tiszafüredhez.

Kócsújfalu

Neve ekkortájt Pusztakócs, Kócspuszta, Tiszafüred-Kócs alakban is megjelent.

Meggyes csárda múzeum

Meggyes csárda múzeum

A település azonban a kommunista rezsim megbocsáthatatlan bűneinek egyik szimbólumává vált: a Rákosi-diktatúra éveiben a Hortobágyra telepítették ki az „osztályidegen elemeket”, megteremtve ezzel a magyar Gulágot. A Górés-, Borsós-, Árkus-major környékbeli tanyák őrzik a kényszermunkatábor dicstelen emlékeit. Az ezzel kapcsolatos történeti kutatómunka színhelyéül a falut jelölték ki, lerakva egy emlékkápolna alapjait is.

A település 1955-ben 2000 lelket számlált. 5 iskolában 6 nevelővel oktatták a gyermekeket. Az állami gazdaságban 500 dolgozó volt. A két tsz-ben 4-500 dolgozó állt munkában családtagjaikkal együtt.

Az 1970-es évek végén megszűnt a Hortobágyi Állami Gazdaság Kócsi Kerülete. Az állattartás fokozatosan visszaszorult a tsz-ekbe, majd az egyéni gazdaságokba. Megkezdődött a népesség elvándorlása valamint megszűnt az iskola és az óvoda is.

Meggyes csárda múzeum 2

Meggyes csárda múzeum

1982-ben már csak 345 lakosa volt.

A rendszerváltás után megszűnt a kirendeltség és részönkormányzat alakult helyette.

Az Egyek-Pusztakócsi mocsarak védetté nyilvánítása és a madárrezervátum létesítése miatt fellendült az ökoturizmus.

Többször felmerült, hogy a falu önállósodjon, de ehhez nem kapott támogatást; sorsáról mindig Tiszafüreden döntöttek.