A Települési Értéktár 2017. május 24-i ülésén a következő értéket vette fel a helyi értéktárba:

A Kiss Pál Múzeum javaslatára beemelték a helyi értéktárba a “tiszafüredi miskakancsót”. Egyúttal a bizottság javasolta, hogy mint kulturális örökség érték, kerüljön be a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Értéktárba is.

Tiszafüredi Miskakancsó:

Ólommázas cserépkancsó, emberfejű, süveges borosedény. A süveg alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta. Egyetlen függőleges füle van. Jellegzetes dísze a hasán lévő domborműves kígyó és sujtássor. Karcolt és festett minta is előfordul ugyanazon a darabon. Felirata rendszerint a füle alatt van. A miska boroskancsó magassága általában 30 cm. Alapszíne: csontszín, csákója legfelül zöld, többi része fekete. Az arcon piros pettyek, festett hajjal, bajusszal és szemöldökkel. Mindkét oldalon plasztikus vízkötés található. Az ábrázolásokon bajuszos, csákós, huszárruhás férfialakként jelentették meg (Mária Terézia korabeli verbunkos huszár).

A huszárságot nem véletlenül azonosították a magyarsággal, a vitézséggel, a magyar virtussal. A miskakancsó gyakori kiegészítője a kígyó, amely sok borosedény díszítésében megtalálható. A kígyó a hiedelem szerint speciális tudású állat, mely örök élettel bír, így kívánnak a kancsó tulajdonosának hosszú életet. Sok fazekas szerint a kígyó a gyógyítás jelképe. A kígyó szerintük azt jelképezi, hogy a bor orvosság, egészség. Nagyon ritka a kígyó nélküli miska. Van, amikor a kígyó a fülre kerül, és előre a vízkötés. A kígyó és a vízkötés között mindkét oldalon szárból kiinduló hármas tagozatú inda, rozetta található. A testen előfordul még karcolt geometrikus díszítmény, és írókás vagy karcolt felirat: évszám és szöveg. Hátul a fül és a vízkötés közötti részen hullámos szár fut, melyen különböző virágminták lehetnek. Fülén folyódísz, mely a szövegrészig megy. A díszítmények elrendezése minden darabon más és más.

Különös, öszvérszerű tárgyak ezek: felül szobrok, alul italos edények, amelyek egészen kiválóan visszaadják az emberi test arányait. Elnevezése a Mihály név becézéséből jön („miska”), előfordul „Boros Miska”, „Korhely Miska”, „Szomjas Miska”, „Bortigyon Miska” változatban, de bizonyos vidékeken jancsikancsónak becézték.

További helyi kulturális értékeink

Pájer Antal költő, római katolikus pap

1841. május 20-án született Makláron szegény polgár család harmadik gyermekeként. Édesanyja Fillér Anna, Édesapja Pájer János testvérei János és Katalin. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte majd az egri jezsuita gimnáziumba került ahonnan viselkedése miatt eltanácsolták, majd tanulmányait 1834-35-ös tanévekben a gyöngyösi ferences gimnáziumban az osztály egyik legjobb tanulójaként fejezte be. 1835-ben az egri szeminárium növendéke lett, az itt töltött idők formázták költővé, itt lett az önképzőkör aktív tagja ahol felolvasásokat tartott, verseket írt.

1842. július 26-án szentelték pappá. Költői rangjának köszönhetően 1844. december 2-án Pyrker érsek a főplébánia káplánjára nevezte ki. Első versgyűjteménye 1847-ben Pesten jelent meg, ezt követő „ A nemzeti őrsereg dala” valamint az „ Induló” munkáiból kiderül, hogy az 1848-49-es szabadságharc őt sem hagyta hidegen, műveiben a haza védelmére buzdít.

Tiszabábolnára kerülése után szerelmi csalódás érte, amit a „Villámok” című gyűjteményében próbált feldolgozni. Csalódottságát, érzelmi törését az eltiport szabadságharc csak növelte ekkor írta meg az „ Európához” az  „ Imádság” és az  „1850” című drámai műveit. Depresszió kerítette  hatalmába, amiből úgy vélte csak a környezetváltozás segítené ki, így került 1851. augusztus 26-án Tiszafüredre. 1853. január 13-án elnyerte a plébánosi címet majd 1855. június 13-án a Tiszántúli Egyházkerület esperesévé választják. Közel 11 esztendőt töltött Tiszafüreden, ez idő alatt három versgyűjteménye jelent meg a „Villámok” a „Szent lant” és az „Orgonavirágok”, mind e mellett karitatív tevékenységet is folytatott iskola és kórház létesítésében tevékenykedett. Január 6-án jelent meg legszebb máriás verse a „Himnusz a Szűz Máriához”, legmaradandóbb versének a „ Rongyos zsidó gyerek” című művét tekintik. Március 29-én foglalta el a Jászapáti plébániát ahol teljesen haláláig 20 évig tevékenykedett.

Mária, Mária, hajnali szép csillag!
Ha valahol fénylesz, mifelettünk csillogj,
Ránk ragyogjon orcád,
Kik könyörgünk hozzád,
Hogy legyen ajkaid fényes mosolygása
Régen várt hajnalunk piros hasadása.

(Himnusz a Szűz Máriához)

 

Tiszafüredi Ifjúsági Fúvószenekar

 

Tiszafüredi Ifjúsági Fúvószenekar

 

A fúvószenekar 1985-ben alakult a tiszafüredi Fekete László Zeneiskola néhány növendékéből. Megalakításához Szúnyogh József és Balla Tibor tanár urak nevei fűződnek. A zeneiskola életében mérföldkőnek számító együttes 1987 februárjában vette fel a “Tiszafüredi Ifjúsági Fúvószenekar” nevet. A karmester Balla Tibor tanár úr volt egészen 2013 januárjáig. Vezetésével az együttes több alkalommal ért el helyezést országos, illetve nemzetközi versenyeken, fesztiválokon, és zenekari találkozókon, szinte minden évben utazást szervezett Európa számos országába. 2014 szeptemberétől a vezető Kerekes András. Az együttes legfrissebb eredményei a 2015. április 11-én megrendezett „Vl. Fúvószenekari Találkozó és Minősítő Versenyen”, „D” kategóriában elért kiemelt arany minősítés, és a „46. Debreceni Virágkarneválon” való részvétel.

 

Tiszafüredi nyereg

 

tiszafuredinyereg1

 

Tiszafüred kisiparának leghíresebb, de helyben legkevésbé ismert ága. Már a 18. század elején elkülönített típusként („füredi módra készített”) tartották számon ezt a keleti típusú, magas kápájú fanyerget.

A füredi nyereg szerkezetileg megegyezett a Habsburg huszárság szabályzatban rögzített nyergével, mely jelentős kormánymegrendelést biztosított. Virágkorát a 19. század második feléig élte. 15-20 nyerges-családnak nyújtott kiegészítő keresetet. Híre az ország határán is túlterjedt, korai magyar és külföldi történeti és statisztikai munkák, illetve testőrköltőink (Amade, Gvadányi) könyveiben, verseiben szerepel.

A világ 34 országában a 18-19. században a könnyűlovasságot magyar mintára szerelték fel, ruházatát, fegyverzetét, vele együtt a jellegzetes nyeregtípust is átvették. A hadielőírások megváltozása, a közlekedési lehetőségek fejlődése a magyar használatból a 19. század végére kiszorította. Díszített és dísztelen változatai gyűjteményeink ritka darabjai.

Szerencsére a helyi múzeumban minden gyűjteményükben lévő nyerget az állandó kiállításon meg lehet tekinteni, s a hozzá kapcsolódó ismeretterjesztő források is megvásárolhatók.

 

Tiszafüredi fazekasság

 

 

Tiszafüred népművészeti vonatkozású kisiparának legismertebb ága a fazekasság, mely mind a mázas kerámiák, mind a fekete kerámiák gyártásában a 19. században kiváló minőségű és művészi darabokat gyártott. 40-50 km-es körzetben edényei igen népszerűek voltak. Karcolt vagy írókával rajzolt kecses madarai, virágbokrai és körzővel szerkesztett rozettái a környék katolikus és református lakosságának ízlését egyaránt kielégítették. Virágkorát a 19. század második felében élte. A múzeumok és műgyűjtők már a 20. század elejétől nagy becsben tartották miskakancsóit, butelláit és tálasedényeit. A népi iparművészet létrejöttében is jelentős szerepet játszott, motívumai a karcagi Kántor Sándor (az első Népművészet Mesterek egyike) keze alatt keltek új életre.

Tiszafüreden napjainkban öt fazekas népi iparművész munkáin teljesedik ki a régi hagyomány, mely kiállítások, bemutatók és megvásárolható darabok révén él tovább, s egyúttal jelentős idegenforgalmi értéket is képvisel.

 

Városháza

Ez az épület korábban a Keresztszeghy Bernáth család egyik tagjának, Bernáth Demeternek a kúriája volt. Az ő lányát, Bernáth Máriát vette feleségül 1854 februárjában Kiss Pál (1809-1867) honvédtábornok és a család itt élt a tábornok haláláig. Később az ingatlant a városi közösség megvásárolta és itt alakította ki igazgatási székházát. A tiszafüredi képviselő-testület 1894-95 folyamán, másodszori próbálkozás után választotta ki az épület tervezőjét, ifjú Bobula Jánost (1871-1922). A fiatal budapesti építész a nagyhírű, szlovák származású budapesti építész, idősebb Bobula János (1844-1903) fiaként megfelelő referenciákkal rendelkezett. A tiszafüredi Városháza épületén a régi és az új találkozása jól nyomon követhető. Jól látható abban is, ahogyan a historizmusra jellemző szerkezeti, stiláris kötöttségek és meghatározottságok az új törekvéseket tükröző váratlan, szabadabban értelmezett megoldásokkal ötvöződnek.

Ilyen például a parkra néző főhomlokzat, az emeletes városháza utcai homlokzata, amely a földszinten 3-3-3 tengelyű, az emeleten viszont ettől részben eltérő, 3-1-3 tagozódású. Ezt még inkább kiemeli, hogy az előreugró rész, az úgynevezett középrizalit a földszinten hármas, az emeleten a hatalmas, többszárnyú ablak révén egyes tagozódású. Ennek eredménye, hogy a középrizalit mértéktartóan hangsúlyos, ugyanakkor meglehetősen egyedi megjelenésű. Fő eleme a homlokzatot tagoló áttört nyílású emeleti erkély, illetve a homlokzatot záró, mellvéd- szerű felfalazás, az attika. Mindkettő a historizmus szép megnyilvánulása. Az épület főhomlokzatát, illetve a középrizalitot két-két oldalt, teljes magasságban  tagolják a falból kiugró pillérek, az úgynevezett pilaszterek. Ezek a pilaszterek, továbbá a földszint íves árkádnyílásai kváderes technikával ágyazódnak az épület szerkezetébe. Ez a megoldás az egész épület minden nyílására, azok keretezésére is jellemző. Éppen ebből következik, hogy a nyílások rendje és kiképzése változatos, könnyed, szinte játékos, amely a historizmusból építkező, ám mégis újszerű megoldás.

Az épület két szélén a falszerkezetnél, az árkád-, ablak- és ajtónyílásoknál, illetve a középrizalitnál eredetileg gyöngyössolymosi vöröskő felrakások tagolták a földszinti és emeleti homlokzatot (ezt a 2015-ös felújításkor csak részben állították helyre, mivel több helyen világos színezést kapott).

A homlokzat célszerű tagoltságát, harmonikusságát a földszinten az árkádsor nyílásrendje, illetve maga az árkádkiképzés ugyanakkor az új stílusokra jellemző módon teszi feltűnővé. A három-három szélső árkádnyílás íve barokk-jellegű, a középrizalit két szélső árkádíve, illetve az árkád oldalbejáratának íve inkább játékosan felfelé törő, amely nyilvánvalóan eltér a középső, főbejárati árkádnyílás ívétől. A neobarokk és a neogótika szándékolt keveredése itt tehát oly módon megy végbe, amely a korábbi kötött formák szabadabb alkalmazásával már önmagában is az új stílusok alkotó értelmezését adja.

Különlegesség a tetőszerkezet, amely többféle módon tagolt. A két oldalsó szárny tetőzete kevésbé meredek, a középtengely fölötti tetőszerkezet viszont meredekebb hajlásszögű. A korabeli új törekvések legjellemzőbbje viszont minden bizonnyal a tetőszerkezetbe épített fatorony, amely kétség kívül a legnyilvánvalóbb jele az újítókedv megnyilvánulásának.

Az épület Barna Ignác építési vállalkozó kivitelezésében 1896 júliusára készült el. Az első képviselő-testületi közgyűlést az új díszteremben augusztus 16-án tartották. Az új székház ünnepélyes felavatására 1896. szeptember 12-én, a helyi Millenniumi ünnepségek keretében került sor.

 

Vackor Varroda

 

Vackor varroda

 

A Vackor Varrodát 2003. január 7.-én alapították Tiszafüreden a Művelődési Központ kiscsoportjaként. Applikált, textil és egyéb más anyagok felhasználásával készítenek játékokat, bábokat, műtárgyakat. Az első kiállításra 2004-ben került sor, Erdei iskola, Vackor varroda babái címmel. A csoport 2006-ban kezdett el használni háttereket, melyek applikációval, rátétes technikával készültek. 2007-ben bemutatták Petőfi Sándor-János vitéz című alkotásukat, mellyel nagy sikert értek el a felnőttek és gyerekek körében egyaránt.

2008-ban Fazekas Mihály Ludas Matyi című művével remekeltek. 2009-ben Waldorf babákat kezdtek készíteni, melyekkel a gyerekek kreativitását, képzelő erejét segítettek fejleszteni. A kiállítás címe: Négy évszak babái volt, mely kiállítás hatására megalakult a Szent Imre Iskola Bóbita báb csoportja,ami a mai napig eredményesen működik. 2010-ben a Honfoglalás című kiállítás hozott a csoportnak sikereket. Tiszafüred városától 2011-ben munkásságukért megkapták a „Tiszafüredért” nevű díjat. 2014-ben a „Tiszafüredi kismesterségek a századfordulón”című kiállítással képviselték Tiszafüredet a „Füred” nevű települések kaposfüredi kiállításán. 2013-ban Arany János- Toldi című művét mutatták be, szintén nagy sikerrel. 2014-ben a Mesék Mátyás királyról című kiállítás keretein belül 3 mesét dolgoztak fel: Az igazmondó juhász, A kolozsvári bíró és a Mátyás király Gömörben című alkotásokat, melyekből kisfilmet készítettek a kiállítást látogató gyermekek számára. A Magyar Kézművesekért Alapítvány „Betlehemi jászol” nevű pályázatán 3 alkalommal is szép sikereket értek el. Munkáikkal állandó résztvevői a Földművelésügyi Minisztériumban és a Vajdahunyad várában szervezett kiállításoknak, ahonnan rendszeresen, kiváló minősítést szereznek. Fontos szerepük van a fejlesztő pedagógiában, bizonyos fejlődésben gondot hordozó gyermekekkel való foglalkozásban.

A város intézményeiben rendszeresen megtekinthetőek a kiállításaik.

Református templom

 

Tiszafüred Református temploma településünk egyik legrégebbi épülete. Valószínűleg még a középkorban a tatárjárás előtt épült, még a XIII. században. Erre utal a déli fal egy részének román kori stílusa illetve kelet-nyugati tájolása is. A református vallás, és így a templom is jelentős szerepet töltött be a település életében. Hiszen az 1552-őt követő török megszállás időszakában, reformátusvallású lett a település, többször elnépesedett, az 1720-as években, már csak református vallású lakosok éltek itt.

Vélhetően 1738-ban épült fel a torony két legalsó szintje, hisz félköríves záródású bejárat fölötti homlokzat, első két szintjének ablakai és oldal lévő vak ablakai teljesen azonos stílusjegyeket viselnek. Később, talán 1770-71 táján készült a torony harmadik szintje a harangház, melynek mindegyik oldalán félköríves záródású ablak található. a Negyedik szint későbbi felemelés következménye. Fölötte a körüljáró helyezkedik el. az Ötödik szint kb. 1 méterrel ugrik vissza a negyedik szinttől.  Itt is elhelyeztek egy órapárkányt,mely fölött alacsony kupola látható. A kelet-nyugati tájolású hajó déli oldalának közepén és a keleti végén egy-egy bejárati előcsarnokot találunk. A déli előcsarnokból vezet fel a lépcső a szószékre. A Donga boltozatú 12×35 méteres belső térben két karzat van. A torony felőli karzaton helyezték el az orgonát,melyet 1869-ben adományozott az egyházközösségnek Nemes Bilkei Lipcsey Imréné Kövi-Ján Ludovika.

Három harangja van a templomban az 1595-ös, és a 950 kg-os harang 1925-ben a legkisebb 842 kg-os pedig 1968-ban készült. A templom a 2002-es évben végzett felújításokat követően nyerte el mai állapotát.

 

Római Katolikus templom

 

Katolikus templom

 

A tiszafüredi katolikus templom, kiemelkedő történelmi épülete városunknak. A templom 1822 és 1827 között épült klasszicista stílusban. Az 1785-ben vályogból emelt, nádfedéllel ellátott kis templom szűknek bizonyult, állaga megromlott, falai 1816 körül megrepedeztek. A hívek új templom építését kezdeményezték. Miután 1817-ben Bulyovszky József csendbiztos adományt ajánlott, Fischer István egri érsek 1821-ben Zwenger József egri építőmesterrel kidolgoztatta az új templom terveit.1822-ben lerakták annak alapjait, építését azonban pénz- és anyaghiány miatt csak 1827-ben tudták befejezni. Az építkezés Fischer érsek költségén, Frimm János egri kanonok és Kelemen István plébános anyagi hozzájárulásával történt. A Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet Balkay Pál festette. A templomot 1939-ben kibővítették, íves szentélye 1940-ben készült. Hajója négy cseh boltszakaszos. A homlokzatból félig előugró torony, óraíves párkánnyal ellátott. A tornyot és a falakat falpillérek tagolják. Belül a karzatot hármas árkádív tartja.